Thián és Bogin kívül van még valaki aki nagyon a szívemhez nőtt itt annak idején amikor még annyira mindenkinek volt rendes munkája, és nem az okostelefonunkat meg a fészbukot nyomtuk reggeltől estig. Számunkra ismeretlen emberek életébe láthattunk bele, élhettük bele magunkat, és voltak nagy egymásra találások. Sirena volt nekem még ilyen. Sokáig csak csendben olvastam, nem akartam megzavarni, nem tudtam megijesztem e a jelenlétemmel. Mert nagyon lejött, hogy csak magának ír, és nem is gondolja, hogy egy rokonlélek itt rátalált. Ritkán írt, de akkor nagyon örültem neki. Aztán egyszer talán mondta is, hogy elfelejtette a jelszavát, nagyon kellett gondolkodni, hogy be tudjon lépni. Már nagyon régen nem lép be, és már nagyon régen nem tudok róla semmit. De tiszta szívemből remélem, hogy boldog, mert nagyon szeretett volna boldog lenni. Nem tökéletesen élni, hanem boldog szeretett volna lenni. Puszillak Sirena, a legjobbakat kívánom neked igazán a lelkemből.

Irkát is sokat olvastam, és sokat vártam, hogy írjon. Írj Irka, olyan kevesen vagyunk már :( Sokszor jöttem ide mikor nagyon egyedül éreztem magam, mikor nagyon azt gondoltam a világ csak ellenem van. Jöttem, mert tudtam itt meg fognak érteni. Idejövök, és várlak titeket még mindig nagyon várok mindenkit vissza... 

Thia írj, szomorú vagyok, a posztjaid vidámítanak :) :) Te végképp nem léphetsz le. Szívesen fogadok e-mailt is, ha lesz egy kis időd és eszedbe jutok. 

Puszillak titeket.